Álom Doktor Kritika

"Ahogy az HBO Watchmen-sorozata, úgy Mike Flanagan Álom doktora sem csak annyit tesz, hogy újramelegíti az alapanyagot, hanem saját karaktereit, saját alapfelállását és saját témáit mutatja be okosan és újszerű módon" – írta pozitív kritikájában Matt Singer ( ScreenCrush). "Talán a Ragyogás folytatása végső soron egy túl hosszú lábjegyzetre sikeredett, mégis örömteli, hogy visszatérhetünk ebbe a baljós játszóházba" – írta Owen Gleiberman a Variety dicsérő kritikájában. "Aki egy nyílegyenes Ragyogás-folytatást várt, az csalódni fog" – szögezte le Chris Hewitt is az Empire-től. Megjegyzi viszont, hogy kissé fura lett a végeredmény ugyan, de összességében úgy érzi, megéri beülni rá. Robert Abele, a The Wrap kritikusa szerint a film mintha egyszerre szeretné kiszolgálni Stephen King és Stanley Kubrick rajongóit is. "Sajnos mégsem sikerült önmaga jogán túl nagy hatást elérnie" – zárta le végül kissé semleges véleményét. "Még Stanley Kubrick filmjénél is több mint fél órával hosszabbra sikerült" – emelte ki Peter Bradshaw a The Guardiantől, aki emiatt úgy érzi, a folytatás "nehézkes és fókuszálatlan lett, tele unalmas karakterekkel, melynek okán a narratíva fókusza is zűrzavarosnak és szétaprózódottnak hat".

Nagy Feró leleplezte legsikeresebb dalának titkát: szégyellte a 8 óra munkát... - Blikk

Ennek kapcsán rá is írhatunk 2 plusz pontot a film számlájára, ugyanis egyrészt nem egy Danny-lenyomatot kapunk Abra karakterében, másrészt meglepően ügyesen van kezelve a kettejük viszonya és a szálak egymásba forrása. Ráadásul Abra sem a tipikus, mára már klisévé vált leleményes gyerek, aki talpraesettségével és konok tenni akarásával megmenti a napot. Viszont, és e mellett nem lehet elmenni, a film egyik nagy gyengesége is Abra karakteréhez kapcsolódik. A konfliktust ugyanis az képezi, hogy adott egy titokzatosnak szánt szekta, akik a hosszú és egészséges élet kedvéért vadásznak a ragyogással bíró emberekre, hogy azokból kiszívják az ominózus képességet biztosító energiát. Így kerül látóterükbe Abra is, aki rendkívül erős ragyogónak számít, és a csapat ki van éhezve, mert a legtöbb ragyogóban kevés a ragyogás, ahhoz hogy mindenkinek jusson. Vagy…valami ilyesmi. Ez azon túlmenően is problémás, hogy bár misztikusnak és rejtélyesnek van szánva, a filmben leginkább esetlenül földhözragadtnak hat.

KRITIKA: Álom doktor - Wide Screen

Az akarat azonban nem egyenlő az eredményességgel. Nem akarom szapulni Flanagan művét, mert a hibái ellenére látszik a belefektetett energia, az odafigyelés és a tisztelet az alapanyag felé. Bár időnként elfárad, az mindenképp bravúros, hogy az Álom doktor ebben a formában elkészült. Sőt szórakoztató, egyszerre nosztalgikus, mégis friss élményt nyújt. Természetesen nem lesz belőle akkora kultfilm, mint a Ragyogásból, de nem hoz rá szégyent, mi több, úgy foglalja keretbe a történet, hogy oda lehessen állítani Kubrick víziója mellé. Ez azért nem kis szó. Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Ekkor az egyetlen autentikus döntés az lett volna, ha csak úgy, mint mester-elődje, szembemegy az alapművel és egy teljesen új értelmezési keretet alkot hozzá. Fotó: Jessica Miglio Persze, szép gesztus, hogy Kubrick rajzaiból újra felépítették a Panoráma Hotelt, és, hogy ugyanazokat a kameraállásokat, áttűnéseket és hangeffekteket használták, de valahol a legelején elfelejtették átvenni a szellemiséget is. Egy akármilyen festő sem fog hirtelen egy második Mona Lisát festeni, ha Da Vinci szerszámait megkapja, azonban a kellő elhivatottsággal igenis alkothat valami önállót és érvényeset, ha felveszi a nagybetűs "Művész" attitűdjét. Mike Flanagan legnagyobb hibája nem az volt, hogy a két út közül a rosszabbat választotta, hanem az, hogy egyik utat sem választotta, helyette mind a kettő felé próbált gesztusokat tenni, így ő is, mint előtte oly sokan, a padlóra került, a két szék között. Nagyon balszerencsés ebből a szempontból a film marketingje, ugyanis, a képi anyag fele a Kubrick-filmből lett ollózva, azonban rengeteg ponton a film el is felejti, hogy Kubrick univerzuma mennyivel realisztikusabb volt.

Az Álom doktor rendezője, Mike Flanagan pedig tényleg egy olyan feladatot vállalt be a folytatás elkészítésével, amit csak kevesen merészeltek volna, mivel jellemző, hogy az emberek egy ilyen után vagy azt mondják, hogy a világ legjobb filmje, vagy hogy egyszerűen förtelmes. Hatalmas elvárások vannak "a világ legfélelmetesebb filmjének" második része felé, hiszen a régi rajongókat, meg egy új generációt is meg kell hódítani úgy, hogy ne legyen túl sok se az ismétlés, se az újdonság. Olyan ez, mintha aknamezőn kéne hazamennie részegen az embernek. De hihetetlen módon sikerült a megvalósíthatatlan, és nem elég, hogy egy fantasztikus alkotást kaptunk, de az Álom doktor még a saját lábán is megáll. Persze, ha ismerjük a Ragyogást, az ad neki még egy elég kielégítő érzéshullámot, ami teljesebbé és árnyaltabbá teheti az élményt. Tény, az elődjéhez hasonlóan ez is egy komótos tempóval rendelkező film, viszont pontosan úgy adagolják az új információkat és a feszültséget, hogy a 2, 5 órás játékidő alatt sem unjuk magunkat, és folyamatosan a markában tartja a figyelmünket a mű.

A legjobb félelmetes film a Ragyogás óta - Álom doktor film kritika | Új könyv és film illata

Hogy ez mérsékelten sikerült, az Álom Doktor friss filmváltozata is jelzi, ami láthatóan képtelen elengedni Kubrick kezét. A filmet író és rendező Mike Flanagan persze nem volt könnyű helyzetben, hiszen egyszerre kellett igazodnia a klasszikus filmverzió rajongói, és az azt gyűlölő szerző elvárásaihoz. Flanagan nem volt hajlandó oldalt választani, inkább egy váratlan húzással megpróbálta a közös nevezőre hozni a két istenséget, aminek eredményeként furcsa keverék született. Fotó: InterCom A külsőségekben egy rakás elemet átemelt Kubricktól, ám a lényeget tekintve teljesen idomult King tradicionálisabb és humanistább elbeszéléséhez, ahol a jó és a rossz kristálytisztán elválik egymástól. A sztori három fő szálon fut, amiknek a film feléig elég kevés közük van egymáshoz: Az elsőn a felnőtt Danny Torrance kálváriáját követhetjük, aki eleinte alkoholizmusba fojtja gyerekkori traumáit, mígnem egy békés kisvárosban barátokra és hivatásra találva a gyógyulás útjára lép. A második egy kertvárosi kislányról, Abra Stone-ról szól, aki szintén "ragyog", így fel is veszi Dannyvel a telepatikus kapcsolatot.

Úgy tűnik, hogy nem csak Danny-nek van furcsa adottsága, hanem a vele kapcsolatba lépő ifjú lánynak is. Abra ( Kyliegh Curran) telepatikus képessége, és hihetetlenül intenzív "ragyogása" feltűnik egy különös nőnek, Rose-nak ( Rebecca Ferguson) is, aki egy csapatnyi fura szerzet vezetője. Mindeközben gyerekek tűnnek el, város szerte, és úgy tűnik többé már Abra sincs biztonságban. A "ragyogás faló" szörnyek (Igaz Kötés) karmaitól egyedül Danny képes megmenteni a kislányt, ám ehhez olyan helyre kell eljuttatnia, ahol gyerekkora óta nem járt, és ahol minden borzalom kezdődött… A Szép-kilátás/Panoráma Hotel minden sebet feltép, és Danny kénytelen újra szembenézni az "ott lakó" borzalmakkal, köztük a vízbe fulladt asszonnyal, az ikerpárral, Lloyd-dal a csapossal, és talán akitől a legjobban tartott, az apjával… Személy szerint nem olvastam egyik könyvet sem, így nem tudok és nem is szeretnék metszéspontokat keresni. Engem ami megfogott, az a hihetetlenül borzongató hangulat, ami az egész filmet átjárja.

Hol vagyok, ragyogok? – Álom doktor kritika - f21.hu - A fiatalság százada

  • Szabadság tervező 2010 edition
  • Fekete lászló brigitta fekete
  • Múzeumok éjszakája fejér megye
  • Dr. Tűű László - Könyvei / Bookline - 1. oldal
  • Elemlámpás ragyogás - Álom doktor kritika - Filmkritika | MoziverZOOM
  • A Ragyogás folytatásától nem lesznek álmatlan éjszakáink | 24.hu
  • Álom Doktor Kritika — Álom Doktor Kritikus Tömeg
  • Róma repjegy olcsón 175
  • Index - Kultúr - Méltó folytatást kapott a legendás horror
  • Álom Doktor Kritika - Stephen King: Álom Doktor - Nem Ragyog Már, Csak Dereng - Geekz
2019 a Stephen King rajongók éve, hiszen több adaptációt is bemutattak idén, kezdve tavasszal a Kedvencek temetőjé vel, majd ősszel a nagysikerű AZ – Második fejezet követte, most pedig megérkezett az Álom doktor, de a filmeken kívül több Netflix sorozat is feldolgozta korunk egyik legnagyobb írójának horrorkönyveit. Stephen King nem győzte elégszer elmondani, hogy a legnagyobb művének tartott Ragyogás t mennyire utálja Stanley Kubrick rendező feldolgozásában, amiért olyan sok ponton eltért az eredeti műtől. King az Álom doktor folytatásában a főszereplőhöz hasonlóan bánatát igyekezett elnyomni, de míg előbbi alkoholizmusba menekült, addig King írásban kereste a kiutat, azonban az Álom doktor könyv soha nem ért fel a Ragyogás sal, de nincs is ezzel semmi baj, mert nem is azért született, hogy nagyobb legyen, hanem hogy lezárjon egy olyan történetet, amit félbehagytak évekkel korábban. Sajnos azonban a film már nem ezt a szemlélet követte, hiszen a történetben lépdelve egyre nagyobb és nagyobb szeretne lenni, sőt, még utolsó harmadában Kubrick vonásait is megidézik.

Mindez nem is csoda, hiszen a lezárást teljesen eluralja a Panoráma hotel ismerős, gonosz épülete, és a vele járó kötelező fanservice. Már ha a fanservice szónak akad bármi értelme egy harminckilenc éves film és egy még öregebb könyv kapcsán. (Ugyanakkor természetesen biztos vagyok abban, hogy ennek elmaradása esetén valaki elkezdett volna fogalmazni egy petíciót. ) Flanagan műve tehát inkább érződik egy modern kor ízlése szerint megnyugtatóra szabott népmesének, amelyben itt-ott ugyan megidéződik az őskép sötét borzalma, de épp csak annyira, hogy a gonoszt ettől még gonoszabbnak, a vele szembeszálló jót pedig még bátrabbnak érezzük. Egy olyan népmese, amely a Ragyogás sal egybeolvasva mintha szüzsé elemeit tekintve itt meg ott fáziskésésben lenne. Mintha Jancsi egyedül sétált volna be a mézeskalácsházba, hogy annak borzalmaitól megtörten, elmenekülve, harmincnyolc évvel később sodorja össze őt az élet Juliskával, és együtt aztán – az igazságszolgáltatás frappáns gesztusaként – megsüssék a boszorkányt.

Ekkorra valószínűleg az ifjú szerkesztők már csak remegő kézzel mertek a mester kézirataihoz hozzápiszkálni, ha egyáltalán. A kiadót pedig hidegen hagyta az egész, amíg szárnyaltak az eladások, és persze hogy szárnyaltak. Az Álom doktor alapötlete tehát nem Hollywood mohóságának táptalaján termett (pedig olyan, mintha ott termett volna), hanem King fura, kreatív auto-kannibalizmusának eredménye. Mike Flanagan elidegeníthetetlen érdeme, hogy mindebből és az első könyv, valamint a Kubrick rendezte film hálátlan örökségéből valami egészen emészthetőt hozott össze, mely inkább szórakoztató, mint felesleges. Félreértés ugyanakkor ne essék: az Álom doktor nem horrorfilm. Nem azért, mert nem ijesztő, hanem mert csak belekap a lelkünk mélyére zárt félelmek boncolgatásába. A halál, az elmúlás okozta legősibb rettegés ugyan tematizálódik, sőt a film címe is erre utal, de az alkotók ezzel nem nagyon tudtak/akartak mit kezdeni, és feldobott ellenpontok ide vagy oda, úgy a mozi kétharmadánál ejtik is ezt a szálat.